What is love? 4. rész

-Nemtudom miért de nagyon vártam a szombatot, minél inkább ezen gondolkoztam annál inkább látni akartam Sehunt. Képes voltam pár nap alatt teljesen belezúgni. Komolyan nem értem a szívem ilyenkor bár most érzem jól döntöttem mikor reggel - igen nekem még az egy óra is reggel van...-ajtót nyitottam, kissé kómásan és zavarban de beengedtem a házba. Majd aztán felmentem, hogy magamra vegyek valami szexit. Nos, hát ez nem jött össze mert durván tíz-tizenöt perc után leordítottam, miszerint segítsen mert megrohadok ha nem találok valami normálisat. Lehet kicsit megijesztettem mert csak úgy rohant fel hozzám s mikor meglátott kicsit megkönnyebbült.

-Egyszerűen nem tudom mit vegyek fel.-Fujj kicsit csajosra sikerült.

-Figyelj mindenhogy jól nézel ki, de szerintem az a hosszú kötött pulcsi és az a kék nadrág jó lesz.-J-Jól nézek ki? Hát...Izé..Jó. Majd odajött és homlokon puszilt. Édes istenem ez az ember kinyír."Öltözz mert megyünk bubi teázni". Mint egy nagy gyerek, de így aranyos. Majd mikor végeztem, az összeállítás tényleg jó volt. Tetszett, nagyon is. Kiléptem az ajtón ahol az édes Hunniem fogadott

-Mondtam én hogy jó lesz, dögös vagy.-direkt csinálod Oh Sehun??Jó hát most jött el aminek el kellett. Arcon pusziltam,megőrültem jól van...

-Na ezt miért kaptam?

-Köszönöm amiért segítettél és azt mondtad, hogy..Nos izé..-Ahj miért vagyok zavarban?

-Hogy dögös vagy és nagyon szexi?-kérdez vissza. Igen bazdmeg!

-Perverz...És...Igen..

-Mondták már, hogy aranyos vagy mikor zavarban vagy?

-N-Nem még nem.-Egyre közelebb jött, hát nem így terveztem de megcsókoltam. Hogy lehetek ekkora fasz? Mit gondoltam? Már azt hittem eltol magától de nem tette viszonozta.. Én vagyok a legszerencsésebb ember. Mikor elváltunk éreztem, hogy ég a fejem így nyakába bújtam.

-Na mivan édes?-Édes? Rendben egy próbát megér ha már így hívott.

-Sz-szeretlek...Azt hiszem-Nem igaz kimondtam, bújtam el még jobban.

-Szeretlek, Kimondhatatlanul.-Válaszolt őszintén s megcsókolt de olyan érzékien, hogy azt hittem összeesek, de mivel biztos kezek fogtak így már nem volt olyan vészes. Kézen fogva indultunk a Áhított Bubi-Teába. Csupa nagybetűvel. Beültünk majd kikértük a teánkat.

-Lulum. Köszönöm.-Mosolygott rám

-Mégis mit?- Tényleg nem értettem miért mondja ezt

-Azt, hogy a magaménak tudhatlak, hogy szeretsz, hogy a csókodat nekem adtad.-Itt már felálltam, s kurvára leszartam ki látott mert ez nagyon jól esett ezért odamentem és megcsókoltam, vagy inkább egy hosszabb puszi volt mert valaki köhécselt.

-Elnézést, a teáik.-szólt a pincér lány majd vigyorgott s elment.

-Szívesen Hunnie-pirulgattam mert azért ha belegondolok most épp látta egy ember hogy lesmároltam egy fiút.

-Ha itt végeztünk mehetnénk hozzánk anyukám otthon van és már szeretne megismerni.-kacsintott rám kacéran.

-Hmm, rendben nagyon szeretném megismerni én is anyukádat.-Nem hazudok bár kicsit félek..

-A teázással elvoltunk egy órácskát, beszélgettünk meg egyéb finomságokat műveltünk, félre értés ne essék nem olyanra gondoltam.Az úton is kézen fogva mentünk, én meg énekelgettem Sehun kérésére mert azt mondta angyali hangom van, annyira édesen tud bókolni.Mikor beértünk a házba Sehun édesanyja fogadott minket édes mosolyával. Nagyon fiatalos, a ráncok még nem látszanak rajta szeme csillog mint egy csillag, haja vállát borítja és alkata szép. Mondhatom anyjára ütött ez a fiú itt mellettem.

-Szia anya, ő itt Luhan.

-Xi Luhan örvendek!-Hajoltam meg azért az első benyomás fontos.

-De édes fiú,Hunnie vigyázz rá.-Itt pirultam el, egyrészt Sehun még mindig fogja a kezem másrészt még senki édesanyja nem mondta, hogy vigyázzanak rám.

-Úgy lesz, ígérem.-S itt már rám nézett. Muszáj volt elbújnom.

-Hé most mi van Bambim?-

-Ümm semmi...

-Haha! De édes, Luhan ne légy zavarban nem vagyok boszi érezd jól magad nálunk és hívj csak umma-nak!

-Kacsintott majd sarkon fordult de még visszaszólt, hogy a vacsi még nincs kész így menjünk fel Hunnie szobájába. Mikor felértünk a lépcsőn egy nagyon szép szoba fogadott, kivéve az íróasztalt. Az tele volt tankönyvekkel. A fal halvány zöld volt amin néhány poszter díszelgett. Ami igazán megfogott az a franciaágy volt. Az ágy támlája fából volt gyönyörűen faragva a párna fehér, a takaró piros volt, komolyan nagyon jó ízlése van.

-Tetszik?-Huppant rá az ágyra.

-Nagyon! Olyan szép ez az ágy!-Lelkesedtem be. Mire felkuncogott.

-Gyere ide Lulum-Pacskolta meg lábát.-Bele kéne ülnöm az ölébe? Így hát fogtam magam és beleültem ölébe méghozzá szembe. Azta, jó hogy le nem támadom...

-Na mivan cica kacérkodunk?-Na nem, perverz vagy Oh Sehun!

-Ya! Perverz!- Csaptam mellkason de csak finoman.

-Sokan mondták már.-Csókolt meg finoman majd folytatta-De ne aggódj sosem tudnék ártani neked, vagy mégis?-Fordított át s most rajta ült csípőmön, választ nem várva kezdett istentelenül csikizni én meg nagyokat sikongatva vergődtem alatta.

-Á-állj! Kérlek meg-f-fulladok!-Nevetve nagy nehezen kinyögtem. Majd lassan abbahagyta mert már nem kaptam levegőt. Plusz az édesanyja állt az ajtóban.

-Na, csak nem csiki partit tartunk? Ha végeztetek gyertek enni kész a vacsora.

Hellóó. Na itt lenne a kövi rész is megpróbálom hozni ma még a másikat is meg lesz még egy meglepi is ha már erre jártok irjatok néhány véleményt is! 

Sziasztok mókuskák Hyo vagyok ^^

A történetről:
Szereplők: Jonghyun x Namjoon a számomra két legkedvesebb 
Figyelmeztetések: Trágár beszéd (16+) Később erotikus tartalom. 
A sztori két régi barátról szólt akiknek pár éve elváltak útjaik ám az újratalálkozás mindent felforgat. Remélem tetszeni fog várom a kritikákat jó olvasást

Mit akarsz tőlem? Első fejezet

Mint mindenki életében Jongnak is volt egy fordulópont. Azon a délutánon nagyon lehangolt volt , semmihez nem volt kedve csak üres gondolatokkal a fejében nekivágott a házuk előtt elterülő parknak , még ő sem tudta hova megy. Persze egy embernek sem könnyű közölni a legjobb barátjával, hogy mától fogva talán soha többé nem látják egymást és neki sem volt az. Jonghyun magányosan ült, hallgatta ahogy a szél fújja a fák lombjait és próbált megnyugodni de akaratlanul is jöttek elő az emlékek amint kisgyerekként Namjoonnal játszanak … folytak a könnyei.Lépteket hallott a hát mögül majd megölelték. „ haragos a cica? „ hangzott a humorosnak szánt kérdés legjobb barátja szájából majd mikor észrevette , hogy sír szótlanul mellételepedett és átkarolta. Most már Ketten ültek szótlanul. Jong törte meg a csendet. „ Nézd lehet , hogy talán soha többé nem látlak de tartozok neked megértetted? „ majd megcsókolta és elszaladt.” Azóta eltelt 6  és minden megváltozott. Minkét fiú sikeres a bandájával és tényleg nem látták egymást, nem beszéltek tán még eszébe se jutottak egymásnak. De a mai nap más volt. Telefonos felhívás érkezett a Bangtan Boys számára , hogy várják őket szombat délután 3-ra egy talkshowba amelyben egy másik „Shinee” nevezetű bandával fognak közös interjút készíteni.
Elérkezett az interjú napja a fiúk boldogan mentek ám amikor beléptek az öltözőbe egyikük azaz Kim Namjoon arcára fagyott mosollyal állt meg az ajtóban.
-Mi a baj leaderkénk szörnyet láttál?-Kérdezte Tae de úgy tűnt mintha nem is hallotta volna. Mereven bámult a félistennek titulálható volt legjobb barátjára akit éppen sminkeltek. A többiek megnémultak a félholt Nam láttán mind a shinee mind a bangtan boys kérdőn fürkészték miért néz annyira. A nagy némaságra Jonghyun hátrafordult és könnyes lett a szeme… arra számított a nyakába ugrik de a mi rapmonunk elszaladt.

-Ezt nem tudom minek vegyem de szerintem ezek ketten ismerik egymást.

-Köszönjük az infót Jimin de  ha már ennyire tájékozott vagy utánanézhetnél mégis mi baja az embernek aki sosem hátrál ki a kellemetlen helyzetekből.- javasolta Jin.

-Hagyjátok utána megyek.-mondta jonghyun majd villámsebességgel kipattant a székből és félig sírva félig mosolyogva szaladt utána gyerekkori barátjának 

*Mikor megláttam Namot az ajtóban nem az volt az első gondolatom , hogy mennyire hiányzott..hanem az ,hogy jesszusatyamária mi lett ebből a gyerekből hiszen tizenévesen sokkalta magasabb voltam nála most meg akár a hóna alatt is elférek….no igen ez meg a másik. Jesszus de jóképű. Harmadik pedig hogy nagyon hiányzott… egyre több emlék jutott az eszembe és szegényben annyi kérdés fogalmazhatódott meg , hogy egy élet sem lenne elég mindent megmagyaráznom neki. Már egy ideje keresem mikor szipogást hallok a ráktárból. Ő volt az és benyitottam hozzá majd némán elültem mellé*

-Miért sírsz?- kezdte Jonghyun

-Még mered kérdezni? Különben meg te is sírsz-

- Ne haragudj.

-Miért ne haragudjak? Gyerekek voltunk és szükségem volt rád te meg egyszer csak közlöd velem hogy talán soha többé nem látlak aztán megcsókolsz? Mégis mit hittél a nyakadba fogok ugrani?

-Bár megmagyarázhatnám.

-Van időm.

-Tudod elég nehéz lett volna azonnal mindent elmondani. Nagyobb fájdalmat okoztam volna ha magyarázkodok. Ne légy rám mérges tudod , hogy szeretlek.- Ezzel Jong a párbeszédet lezártnak tekintette majd ellökte a mellette ülőt fölé emelkedett majd megcsókolta. Ám a másik dühösen ellökte magától.

-Menj a picsába!

Ennyi lett volna az első rész köszönöm hogy elolvastad nemsokára hozom a kövit ^^ heart hangulatjel
Bár kicsit rövidre sikerült ne haragudjatok :c

Sziasztok itt is van a 3. rész remélem tetszeni fog!

What is love 3.

Vigyorogva mentem haza Luhantól. Nagyon kis aranyos ahogy elpirul, és tényleg adott puszit! Hát az halál aranyos volt.Na anyum itthon van ha jól látom.

-Szia anya, megjöttem!-üvöltök be

-Szia kicsim, mi ez a nagy jókedv, csak nem történt valami?- Húzogatja szemöldökét.

-Csak Luhannál voltam.-vigyorgok rá mire minden sejtőn rám néz. Anyukám az egyetlen rajtam kívül aki tudja Chanyeol meleg. S néha engem is ezzel nyaggat, bár tény hogy a saját nemem jobban foglalkoztat. Igen a múltkor még azt mondtam hetero vagyok. Kár magam álltatni mióta találkoztam Luluval ez megváltozott, s ha Chanyeol már tudja hogy tetszik akkor már anyumnak is elkellene mondani.

-Csak nem szerelmesek vagyunk Sehun drágám?-kérdezi és már folytatja is-Most szépen leülsz anya mellé és elmondasz mindent!-Néha csak vigyorogni tudok gyermekiességén anyámnak. Így hát 

leültem mellé a kanapéra.

-Talán, még nem tudom biztosan. De tetszik, bár nem tudom ez hogy lehetséges..Oh! Tényleg, meghívtam magunkhoz vacsorára szombaton előtte meg délre megyek érte és vele töltöm a napom, ugye nem baj?- Csak most ne bazd el a jókedvem.

-Oh szóval egy randi? És vacsora is?-bólogatok- Rendben de csak mert ilyen szerelmes vagy.-Nem vagyok az vagy mégis?- És mi történt míg ott voltál?-És itt kezdtem el mesélni.

-Na te se szoktál gyakran ölelgetni valakit. S utána?-Vágott közbe, mondtam volna ha nem kérdezel közbe na de mindegy is.

-Aztán még beszélgettünk, mikor meg eljöttem kaptam egy puszit. De ugye többször nem faggatsz?-ez elég kínos nem szoktam elmondani kivel csókolóztam kb. öt perce..

-Nem. Csak tudni akartam hogy halad a fiam első igaz szerelmével.-kacsingat. Komolyan ez  a nő!

-Anyu! Inkább elmegyek zuhanyozni..-S már mentem is választ sem várva. A langyos víz alatt jutott eszembe hogy egy tetves alsót sem hoztam magammal. Törülközővel a derekamon megyek fel a szobámba és veszem fel a pizsamául szolgáló alsót és egyszerű fehér pólót. Azzal az elhatározással feküdtem le hogy meg fogom szerezni magamnak Luhant!

***

A rohadt életbe. Olyan izgatott vagyok hogy kilenckor keltem.Szombaton. Érted SZOMBATON?! Hát én megőrülök. De megéri felkelni mert így láthatom őt. Máris jobb szájízzel válogatom a ruhákat. Egyszerűen semmiben nem vagyok elég jó.. Végül a virágmintás fekete pólóm mellet és a fehér feszülős nadrág mellett döntöttem. Na egész jó Így már mehetek is. Mivel hogy egy jó két órát azzal basztam el hogy nem tudtam mit vegyek fel. Gratulálok magamnak komolyan. Lassan elindultam Lulu háza felé ami gyalogosan egy háromnegyed óra ha nem sietek. És most nem sietek.

Lulu háza előtt megálltam és bekopogtam. Egy kissé még kómás, kócos de hihetetlenül aranyos Bambi állt előttem. Nem bírtam ki hogy ne nevessek fel és túrjak az amúgy is szanaszét álló hajkoronájába.

-Szia, látom hétvégén neked sem megy a korán kelés mi?-Annyira édes. Ebben az egy szál hosszú pólóban ami takarja a formás fenekét. 

-Nem igazán gyere beljebb, érezd magad otthon én addig felöltözök.-Mondja immár éberebben mint az előtt. Kissé zavarban van ahogy látom,gondolom a szellős öltözék miatt. Egy tíz perc múlva kissé hisztis hangon szól le nekem

-Hunnie segíts!-Csak nem valami baj van?? Mire felérek egy kicsit dühös Lulut látok előttem egy csomó ruha közt.

-Mi a baj Lulum?- van egy tippem.

-Egyszerűen nem tudom mit vegyek fel. Segítesz?-Hát én azért ruha nélkül is megnéznélek.

-Figyelj mindenhogy jól nézel ki,de szerintem az a hosszú kötött pulcsi és az a kék nadrág jó lesz.-Kicsit mintha elpirult volna. Na akkor hozzuk még jobban zavarba. Odamentem és egyszerűen homlokon pusziltam és kimentem mondva hogy öltözzön mert megyünk bubi teázni.Sajnos tényleg nem tudok leszokni róla. Egy öt perc múlva egy kibaszottul szexi Luhan jött ki a szobából.

-Mondtam én hogy ez jó lesz, dögös vagy-kacsintok rá mire kapok egy arcra puszit.

-Na ezt miért kaptam?-Tényleg nem tudom ezt miért adta.

-Köszönöm amiért segítettél és azt mondtad, hogy..Nos izé..

-Hogy dögös vagy és nagyon szexi?-Na nézzük csak. Kis szerény bárányka

-Perverz..És.. igen..-De aranyos most a perverz mellett elmegyek.

-Mondták már, hogy aranyos vagy mikor zavarban vagy?

-N-nem még nem-Egyre közelebb megyek és már dadog.Felemelem fejét és nem én hanem Ő..Ismétlem Ő csókolt meg! Nem volt rövid sem hosszú. Érzelmes édes, a legjobb csók egy tökéletes embertől.Láttam hogy zavarban van ezért a fejét a nyakamba fúrta.

-Na mivan édes?-Hát ha már ő csókolt meg, miért ne hívhatnám így?

-Sz-szeretlek..Azt hiszem- Bújt el még jobban. Esküszöm megzabálom.

-Szeretlek.Kimondhatatlanul.-Sose mondtam még ki senkinek Chanyeolon és az anyámon kívül. Most én csókoltam meg, lágyan nem akaratosan. Mégse akarom elijeszteni.Megnyaltam párnáját s ő készségesen ejtette le állát utat engedve nyelvemnek.Hát nem így terveztem, este akartam megcsókolni, de olyan finom..Mikor elváltunk szeme csillogott és mosolygott. Gyönyörű. Kézen fogva indultunk ki a lakásból. Jó napom lesz úgy érzem.

 

És tudom hogy hamar fejeztem be meglehet kövezni de álmos vagyok akinek tetszett és elolvasta annak köszönöm a figyelmet szép estét!

Figyelem!

 Ezt a blogot ketten írjuk! Én Ri Rin valamin Hyo mindketten fent vagyunk a Facebook csoportban! Ha valaki látja hogy valaki posztol új történetet Ő a másik író nyugodtan forduljatok kéréssel felém vagy felé!

Facebook csoport: itt több író is rakosgatja fel a történeteket: Hungarian Kpop Yaoi Fanfics. Bocsi nem tudtam linket rakni További szép napot!

Sziasztok!  Na hamar jöttem nem? Remélem élvezni fogjátok! És akiknek eddig tetszett nagyon köszönöm. Sok löketet ad ám a biztatás!

What is love? 2. rész

Mosolyogva mentem haza a suliból. Nem gondoltam volna hogy ilyen hamar barátokra lelek, főleg Sehun lepett meg. Rossz fiúsnak néztem ezért is futottam el előle mielőtt esetleg megverne. De nem így történt. Amikor ott előttem rám mosolygott el tudtam volna bújni vele, hogy ezt a mosolyt csak én lássam. Nemtudom mi ütött belém de mint egy szerelmes kamasz úgy futottam akkor előle. Nagyon kedves fiú ez a Yoda is. A hazafele úton ilyeneken járt az agyam, de legalább már van két biztos barátom. Egyedül lakom, így kicsit unalmas. Már lassan fél éve vagyok itt és most hogy megismertem Sehunniet és Channiet színesebb lesz az életem velük.Mikor idejöttem csak kicsit ismertem a nyelvet, de mindig is itt akartam élni. Ezért elkezdtem tanulni a nyelvet aztán mikor meg lett a lakás ami megfizethetőnek találtam azonnal kibéreltem. Én dolgozni is szívesen dolgoztam volna de apám nem tágított, miszerint majd ő küld költőpénzt a kisfiának. Ez jól is jön, de azért egyedül is akartam boldogulni.Nagyon izgulok mi lesz hétvégén ugyanis vacsorázni fogok menni Hunnie-hoz.Vagy egésznapos  látogatást teszek, legalább kicsit megismerkedünk. Mégis a vacsorától kicsit tartok. Jól akarok kinézni ezért is izgulok, mert igenis tetszik nekem. Az arca lágy vonása, szeme ragyogása, hangja. Egyszerűen nem tudom mi váltotta ezt ki bennem de mellette biztonságban érzem magam. A vacsora után-amit egyedül töltöttem- ilyen gondolatokkal feküdtem be a meleg és puha ágyamba. Az álom is hamar elnyomott.

***

Hmm.. ha tegnap világosabb ruhák voltak rajtam, akkor most a fekete szaggatott nadrágom jó is lesz egy rózsaszín felsővel. Még kicsit vizes hajjal álltam a szekrényem előtt és kedvenc, pink felsőmet kerestem ami már megint a legalján volt. A hajammal is kezdeni kéne valamit. Először is megszárítom. Nem sokat szoktam  zselézni vagy hajlakkozni, úgyhogy most is elhagyom. A szemem kicsit kihúzom, nem érdekeltek sosem ha leszólták a szemem, mert nekem így kényelmes. Egy egyszerű kék tornacipőt vettem fel. Immár kész vagyok az indulásra, csak tudnám hova raktam a telóm..Okés ez is megvan. Mehetünk. Most már tényleg kész vagyok, táskámmal a hátamon indulok el a sulihoz. Srácokkal úgy beszéltük meg hogy a suli előtti kávézóban találkozunk, mivel nincs első óránk. A kávézónak ajtajában egy Yodát láttam meg aki egy szívdöglesztően helyes pasi mellett állt-na ez volt Sehun- Kitett magáért az biztos, most ő öltözött kötöttbe amit ha megnézünk marha aranyos.

-Szia Bambi!-kiállt nekem a Yoda. Jó őket újra látni, hiányoztak.

-Sziasztok, jó reggelt-vigyorgok most már én is ahogy a két jómadár ideér.

-Jól aludtál Bambim-kérdezi Hunnie, mióta vagyok az Ő Bambija?

-Hmm, egész jól köszi, és ti?

-Fogjuk rá.-Mondja  Chanyeol

-Hát én aludtam volna még, a korán kelés nem az erősségem-vakarja meg tarkóját a szöszi.

-Látod milyen jó ember ez a Sehun? Csak miattad kivonszolta a seggét az ágyból. Au!-Sehun sikeresen tarkón baszta a magasabb srácot amin én csak pirultan vigyorogni tudtam. Vajon tényleg miattam kelt fel hamarabb? 

-Kapd be nagyfülű.-durcizott be.

-Nem akarunk be menni inkább, én azért meginnék egy kávét-terelte a témát, de nem is baj.

-Aham menjünk én innék egy cappuchinot-elég álmos vagyok még, jól jönne.

Beültünk kávézni, ami egész idilli hangulatban történ egyszer csak a kellemes csöndet ami pár perce állt be Sehun törte meg.

-Luhan akkor a hétvégén melyik nap lenne jó neked? Sajnos Chanyeol nem lesz itthon a hétvégén úgyhogy velem kell beérned egy napra-kacsint rám lehengerlő mosolyával.

-Egész hétvégén ráérek, mivel ugye mondtam, egyedül élek. Szívesen tölteném veled az időmet.-tényleg kimondtam? Balfasz...

-Remek! Elmehetnénk Bubi teázni-csillant meg gyermekien szeme mintha csak nyolc éves volna.

-Sehun nem tud leszokni arról az italról-nevetett fel jóízűen a colos. Igaz. Nem rossz én is szeretem. Tök régen ittam.Ezután elindultunk a suliba. Eltelt az első óra,második és már péntek is lett. Hamar eltelt ez a pár nap most megyek hazafelé Hunnieval az oldalamon. Egészen hazáig jönni fog?

-Hmm Bambi akkor a szombat délelőtt neked jó lesz, mert akkor délre érted megyek,rendben?- Oh, hát persze! Miért is ne jó lenne már reggel látni.

-Ühüm. Nekem jó-közben már a kulcsom után kutatok. Megkérdezzem vagy túl tolakodó lenne?

-Nem jössz be egy kicsit? Korán van még, beszélgethetnénk.-Huh, hát kimondtam, remélem marad is.

-Maradhatok, ha nem vagyok teher számodra.-Már hogy lennél?!

-Persze hogy nem gyere csak. A Cipődet oda a szekrény mellé, táskád nyugodtan dobd mellé.-Huh kicsit izgulok, bár nincs miért.

-Kérsz valamit inni? Egy teát, vagy kávét?

-Hmm egy teát elfogadok

-Hozom, addig ülj le a kanapéra-Na hát végül is eddig jó.

-Tessék, kicsit vigyázz mert még meleg-nem akarom hogy az ajkainak bármi baja legyen..

-Köszönöm Lulu.-Lulu? Jól van.. addig én felviszem a táskám a szobámba. Mikor vissza felé megyek, látom Sehunt hogy a bögrét rakja a mosogatóba majd int hogy  üljek le mellé.De a mellé helyett belehúz az ölébe.. JézusKirsztusSzentMáriaTerézia! Mondtam el egy kisebb imát magamban.

-M-mit csinálsz?-Uramisten..

-Csak.. egy kicsit..Előjött az ölelgetős Sehun és ez így most nagyon jó..-Oké..kicsit khm..

-R-rendben ha ezt szeretnéd-De most már jól befészkeltem magam az ölébe. Ő meg elkezdte a hajam birizgálni. Tetszett, határozottan tetszett. Így beszélgettünk még egy kicsit majd eljött a búcsú ideje. Sehun már indulásra kész volt.

-Ki kísérsz?-Néz rám kutyus szemekkel, Hát lehet ennek nemet mondani?

-Mehetünk-A szívem még mindig hevesen vert.. De Sehun nem akart elmenni.

-Hunnie? Baj van?-kezdtem félni hogy valami baja van.

-Addig nem megyek sehova amíg nem kapok valamit..-Mutat arcára..Most komolyan puszi? Akkor már miért nem csók..Na mindegy kicsit, nagyon vörösen adtam arcára a puszit. majd megölelt én meg azt hittem meghalok..

-Köszönöm, Lulum most mennem kell.-Ezzel kaptam egy homlokpuszit és elment..Az est folyamán alig bírtam elaludni. Olyan éjfél körül a fáradság nyomott el. Nagyon szép álmom volt.

Na remélem tetszett és a kövivel is hamar fogok jönni ígérem. Még ma elkezdem! Na pá